Vuk

A szerző a tőle megszokott bájos és érdekes stílusban meséli el Vuk életét az első önálló lépéseitől a felnőtté válásig. Vuk, a rókakölyök nyolc hónapos korában született egy tóparti rókakunyhóban. Apja, Kag és anyja, Íny, mindketten a rókacsalád jeles tagjai, alkonyattól hajnalig vadásznak, hogy etessék az állandóan éhes kölyköket. A rókacsalád amúgy is zűrös, de boldog életét egy nap bosszúszomjas vadászok hada zavarja meg, akik hajtóvadászatot indítanak a nyájat gyakran zsákmányoló rókákra. A két rókaszülőt és hat rókakölyköt megölik, Vukot az anyja menti ki az odúból, mielőtt a vadászok megérkeznek, és egyetlen életben maradt testvérét egy falubeli vadász fogadja be.

Vuk örökölte nagyapja legendás vérét, szimatát és vadászszenvedélyét, ezért is adta apja a nevét az élénk kis rókakölyöknek, híres nagyapja tiszteletére. Vuk, ami azt jelenti, hogy minden rókának félre kell állnia az útból, amikor vadászni megy”. Nagybátyja, a magányos Karak veszi Vukot a szárnyai alá, és megtanítja a kis rókát a szabad prémvadász élet minden fortélyára és tudományára.

Vuk kiváló tanítvány, és Karak büszke arra, hogy a fiú lassan felülmúlja mesterét, és olyan lesz, mint nagyapja, “az első a rókák között”. Egyik éjszakai zsákmánykereső útja során Vuk is eljut a vadászkertbe, ahol megtalálja ketrecbe zárt testvérét, és megígéri, hogy Karak segítségével kiszabadítja a fogságból. A kiszabadítására irányuló küldetés sikerrel jár, és ők hárman Karakkal élnek tovább a mező közepén lévő nyári rókafészekben.

Karak hamarosan áldozatul esik az ember vadászszenvedélyének, és a két testvér még egy darabig együtt marad a hegyoldalban lévő öreg barlangban, majd a természet szavának engedelmeskedve, ki-ki a maga párjával éli szabad, veszélyes, de csodálatos életét a vadonban.